2002-ben a Djabe New Orleans Music Clubban adott különböző tematikájú koncerteket úgy, hogy minden este teljesen más volt a program. Összesen több mint hét óra (!) különböző zenét játszott el a zenekar. Az utolsó két este unplugged koncert volt. A november 19-ei koncertre a zenekarhoz csatlakozott Saïd Tichiti marokkói muzsikus, aki már az Update albumon is szerepelt. A CD anyaga átfogja a zenekar teljes pályafutását az 1996-os elso Djabe című albumtól a Táncolnak a kazlakig. Új és friss átdolgozások, koncerten még sohasem játszott darabok, több mint két órában.
Az első korong multimédiás CD, melyen egy 14 perces videó látható a hattagú Djabe első fellépéséről, mely 2001-ben a Vasas Csarnokban készült. A videó mellett teljes zenekari biográfia és diszkográfia is található a korongon. Az Unplugged koncertek látogatói 50 fényképes fotóalbummal idézhetik fel a koncerteket.
„Különleges hangzásokon alapuló, egyedülálló zenei élményre számít az, aki leül egy Djabe CD-t meghallgatni és vallom, hogy még senki nem csalódott várakozásában. Azt gondolnánk, már mindent megmutattak, amit a XXI. század elején a zenéről tudni lehet, ezt már nem lehet fokozni. De az Unplugged at the New Orleans című dupla albumukkal bebizonyították, hogy lehet. Kegyetlen műfaj az unplugged, hiszen nincs lehetőség arra, hogy technikai trükkökkel elfedjük a hibákat, az esetlegességeket. De ezen a két korongon erre nincs is szükség. A zenészek külön-külön is bizonyítják, hogy tökéletesen birtokolják hangszerüket, és együtt a produkció több lesz, mint a részek összessége. Ez a „kamara”-koncert bizonyítja, hogy jó úton indult el a zenekar, amikor 2001-ben új tagokat integrált. Még az olyan, valószínuleg minden koncerten elhangzó kompozícióba is, mint a Djabe új színeket sikerült varázsolni ebben a felállásban. Az akkor kitűzött célt, hogy kompromisszumok nélkül, élőben szólaltathassák meg zenei elképzelésüket, ezen az albumon bizonyítottan elérték. Üzleti érdekbol kreált csapatoktól hemzsegő zenei életünkben ritka, de remélem a látszat ellenére sem egyedülálló, amit a Djabe képvisel. Divatirányzatoktól nem zavartatva magukat haladnak elore azon az úton, amelyen elindultak, és amelyen olyan fogalmak az irányjelző cölöpök, mint az igényesség, a zene iránti alázat, a végtelen precizitáson és kidolgozottságon alapuló spontaneitás. Csak akik tökéletes biztonságban érzik magukat zenéjükben, engedhetik meg maguknak, hogy olyan eltérő karakterű muzsikusokkal dolgozzanak együtt, mint Steve Hackett, Ben Castle, vagy Saïd Tichiti. És ez teszi hitelessé a közönség szemében mindazt, amit a színpadon tesznek. Nem veszélyek nélkül való, ha egy zenekar ennyire következetes a maga elé tűzött célok elérésében, de bízom abban, hogy megerősödött a közönségen belül az a réteg, amelyik felismeri és elvárja a minőséget, és biztos vagyok benne, hogy ebben része van a Djabe-nak is.”
Neltz János