A PRince Award-díjas és Los Angelesben Surround Music Awardra jelölt album turnéjának dupla koncert DVD-je.
A Djabe zenekar mindig is igyekezett zenéjét multimédiás eszközökkel is megjeleníteni. Jó példa erre a 2003-as Táncolnak a kazlak turné, ahol a zenekart Égerházi Imre európai hírű festőművész alkotásai ihlették meg. A zene élvezete közben a koncertlátogatók a színpadra vetített festményeket, az ezeket inspiráló motívumok filmfelvételeit láthatták. Ezeknek egyik különleges darabja a Jégvilág, ahol a festmények animációs filmekként elevenedtek meg. A festő halálközeli élményeit bemutató festménysorozatának darabjait mozgatták meg az alkotók. Mindezt pedig a zenekar élőben, igazi surround hangzásban kísérte. A hangfalakkal körbe rakott koncertteremben a közönség a zene közepében találta magát, mintha otthon, a házimozija előtt ülne. A Táncoltak a kazlak dupla DVD jóvoltából most pontosan ezt az audiovizuális élményt élhetjük újra. És nem csak ezt. Dokumentumfilmeket, útifilmeket, werkfilmet, németországi koncertfelvételt láthatunk a zenekarról és Égerházi Imre festőművészről. Összesen 300 perc anyag található az igényes papírcsomagolású, dupla lemezes DVD-n. A felvétel a Táncoltak a kazlak turné budapesti, a Petőfi Csarnokban megtartott koncertjén készült 2003. szeptember 20-án. A Sztereó Magazin munkatársa, Kiss Attila a következőket írta a koncertről:
„A koncert kezdetén világossá vált ez jóval több, mint egy hagyományos koncert, napjaink marketing-menedzselt projektjeinek világában talán a multimédia show lehetne az igazán helytálló meghatározás. A színpad feletti kivetítőn ugyanis nem a megszokott koncertképeket láthattuk. A műsor néhány archív tévéfelvétellel kezdődött, mely a festőművész Égerházi Imre (1925-2001) munkásságát mutatja be. A Táncolnak a kazlak címmel megjelent lemez dalait ugyanis Égerházi Imre egy-egy festményének hatására komponálta a zenekar. Először azt vártam, hogy majd a festményeket vetítik a dalokhoz, ám ezeket további csemegékkel egészítették ki. Jó néhány régi, 8 mm-es filmet láthattunk a festőművész amatőr felvételeiből, melyeken azok a tájak jelentek meg, amelyeket a festmények is megörökítettek. Készítettek továbbá néhány animációs filmet is, a képek alapján. A surround koncertek ötlete nem új, már többször találkozhattunk ilyennel a világtörténelemben, ám még napjaink házimozijainak korában is ritkaság számba megy az ilyen dolog. Ôszintén szólva kicsit kételkedtem ebben a technikában, de amikor megkezdődött a koncert, azonnal megnyugodtam, hisz a Djabe zenekarnak sikerült megtalálni a helyes utat. A surround hatás magvát – ha szabad így nevezni – előre rögzített hangok adták. Ezek azok a részletek voltak, amit a CD-re stúdióban rögzítettek, ám élőben nincs lehetőség a megszólaltatásukra. Ezekből készült egy amelyet merevlemezről játszottak be a koncert alatt. A surround alap mellett egy taktjelet is használtak, amely a dobos monitor rendszerébe keverve biztosította, hogy a zenekar mindig szinkronban legyen az előre elkészített alappal. Ez azért is fontos volt, mert a bevezetőben említett videoanyagok szintén az alappal szinkronban mentek. Ezeket az elemeket ProTools alatt készítették elő, és egy Digidesign Digi 001-es interfészen keresztül játszották ki a hangosító rendszer felé. A videoanyagok megjelenítése a számítógép videokártyáján keresztül került kivetítésre. Meg kellett állapítsam, hogy mesterfokon birkóztak meg a kihívással. Egy olyan zenei élménynek lehettünk részesei a Pecsában ami valóban kuriózum! A jól beállított háttérhangzás nem zavarta meg a színpadi történést, nem terelte el a hallgató figyelmét. Hatásával tökéletes módon erősítette mindazokat az érzéseket és hangulatokat, melyeket a zenekar tagjai átadtak a közönségnek. Mindezek hatására valóban olyan érzésem volt, mintha én is kicsit része lennék a zenének és a hangoknak, aminek általában csak passzív élvezője lehet a hallgató. Az a zene, amit egyébként már megismerhettem a CD-ről, most egy egészen más, újabb, tisztább arcát mutatta, mely egy sokkal mélyebb átélés világába vezet. A kiemelkedő hangminőség, mely a hangosított koncertek között – azt hiszem nyugodtan mondhatom – high-end színvonalat képviselt, egyik sarokköve volt ennek a rendezvénynek. Rendkívüli érzékkel válogatták és szerkesztették meg ezt az anyagot. A látványvilág ugyanis tökéletesen együttműködött a zenével, a hangzással. Nem terelte el a figyelmet, jól kiegészítette a dalokat, sőt úgy is mondhatnánk szerves egységet képzett vele. Ha a szeptember 20-i estét definiálni kellene, akkor valamiféle összművészeti alkotás lenne a jó meghatározás. Szerintem ez a mondott megnyilvánulás már-már a klasszikusok között követel helyet magának. Élmények, érzések, emlékek dalba öntve, jó adag kreativitással, napjaink technikai lehetőségeinek kiaknázásával, maximalista kivitelezéssel, páratlan alkotást jelentenek.”