Djabe logo

Menedzsment: Gramy-H Reklámügynökség Kft.
1092 Budapest, Ráday u. 40.
e-mail: djabe@djabe.com - Tel.: 06 1 217 1121 - Fax: 06 1 218 0166

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

20 éves jubileumi koncert és az új
Djabe: 20 Dimensions stúdió album bemutatója
2016. április 1. MOM Kulturális Központ

A koncerten közreműködik jó néhány zenész barát is, akik az elmúlt években együtt dolgoztak, vagy jelenleg is dolgoznak a zenekarral. A Djabe klasszikus ötösfogatán kívül láthatjuk és hallhatjuk Gulli Briemet dobon és ütőhangszereken, Muck Ferencet szaxofonon, Koós-Hutás Áront trombitán, Mótyán Tibort tablán, Karvaly Tibort hegedűn és furulyán valamint Sipos Andrást videó és hangfelvételről.

A 20 éves ünnepi koncertsorozat tavaly vette kezdetét a Művészetek Palotájában, ahol a Miskolci Szimfonikus Zenekarral és Malik Mansurovval együtt mutatták be a Forward albumot. A MOM Kultban teljesen más műsorral szerepel a zenekar, mindössze egy-két kompozíció erejéig lesz átfedés a két program között.

Jegyek kaphatók a MOM Kult jegypénztárában, az Interticket hálózatában, a mom.jegy.hu oldalon, és a Gramy-H Kft irodájában (1092 Budapest, Ráday u. 40.) Jegyár | 3900 Ft, 2900 Ft, 1500 Ft

Minden jegyre 1000 forint kedvezményt adnak a helyszínen árusított CD, LP, DVD és Blu-ray-ek árából. Egy kiadvány vásárlásához csak egy jegy használható fel.

Jegyek Információ

 

Djabe és a Miskolci Szimfonikus Zenekar – Forward
Miskolci ősbemutató

Fotók a Müpa koncertről:


Göbölyös N. László kritikája a koncertről:


Akik ott voltak a minden idők legnagyobb létszámú Djabéjának koncertjén, alighanem öt csillagos élménnyel távoztak.

Mert Budapest legkiválóbb akusztikájú termét a Djabe ötösfogata, kiegészülve a Reményi József vezényelte Miskolci Szimfonikus Zenekarral, Mótyán Tibor tablással, és a nagyszerű azerbajdzsáni tar-művésszel, Malik Manszurovval, minden szegletében betöltötte Muzsikával. Ez az „öt M”-es produkció megérdemli az öt csillagot, amit meg is kapott a közönségtől az estet záró vastapssal.

Ki merem jelenteni, hogy a Djabe Forward című lemezét már kívülről tudom (legalábbis az alapzenét), az élő szimfonikus változatot most volt szerencsém röpke másfél hónap alatt negyedszer hallani (az október 1-i miskolci előadással és azt megelőző két összpróbával együtt), de egyszerűen megunhatatlan, annyira gazdag, annyira folyamatosan termékenyülő zeneanyagról van szó, amelynek rejtett ízeit e terem még jobban kihozta. Mint amikor nem csupán éhségünk csillapítására, hanem külső-belső épülésünkre eszünk egy frissen sütött, teljes kiőrlésű kenyeret, külön élvezve minden falatját.

Csupán néhány pillanatot emelnék ki a kétórás koncertből. Malik, aki az est folyamán végig szerényen, a Zene odaadó szolgájaként volt jelen, már a bevezetőben, a Hajdúböszörményi utcarészben elkápráztatta szólójával a közönséget. Remek ráhangolás volt az elején  Barabás Tamás és Mótyán Tibor basszus-tabla felelgetőse, Banai Szilárd földmorajlás-szerű dobszólója. A hangélmény a Szimfonikusok színrelépésével teljesedett ki, már a címadó Forwardban minden hangszercsoport önálló színként szólalt meg a nagy közös szövet részeként, amelyet Tamás álmodott meg. A többtételes New Words ezúttal is súlyosan, mégsem nehézkesen szólalt meg, és szenzációsra sikerült a befejezése Kovács Ferenc, Malik és Tibor időtlen hegedű-tar-tabla kavalkádjával. A mindig vérpezsdítő Lava Lampben egy rohanó város jelent meg, miközben a színpadot elárasztó vörös fényben az éppen pihenő nagyzenekari tagok feje körül ragyogó aurák jelentek meg. Fontos látványelemmé váltak a színpad hátsó részén álló fényoszlopok, amelyek váltakozó színeikkel mintha csak a Zene őrei lettek volna. Égerházi Attila Life Spiritjével remekelt akusztikus és elektromos gitáron fenséges háttérrel, miközben a terem orgonája zöldbe borulva szimbolizálta az „emberélet útja felének” sűrű, ám kiutat mutató erdejét is. Ezúttal is csúcspont volt a Táncolnak a kazlakból átemelt Jégvilág, amely Tamás által szimfonikusokra átkomponálva, a billentyűs Kovács Zoltán hangszerelésében szólalt meg. Az Égerházi Imre halálközeli élményéből született „hangzó festmény”, amelynek álomszerű mozgalmasságát a fényekben is felfedezni véltük, minden eddiginél világosabban fejezte ki előbb a vonósok „szívó hatásával”, majd a dobok és ütősök „ébresztésével” ezt az állapotot. A Forward lezárásaként pedig Tamás ezüst napok forgásában készíthetett megnyugtató számadást önmagáról a My Day-ben.

A Djabe-életmű néhány fontos állomását tömörítő egyveleg zárta a gyorsan, mégis sűrűn eltelt estet a közönség hálás köszönetétől kísérve. Aki kihagyta, sajnálhatja, de ha a zenekar, szokásához híven, megjelenteti szimfonikus kísérletét DVD-n, a távol maradottak pótolhatnak valamit belőle.

Tovább