Djabe: Before 2LP

Product Description

A felvételeken a zenekar az alábbi összeállításban szerepel:
Barabás Tamás – basszusgitár, gitár, szintetizátor programok
Égerházi Attila – gitár, ütőhangszerek
Koós-Hutás Áron – trombita, szárnykürt
Kaszás Péter – ének, dobok
Bubenyák Zoltán – billentyűs hangszerek

A Djabe szeptemberben megújult felállásában billentyűsként Bubenyák Zoltán mutatkozik be.

Ismét hallható az albumon több, állandó vendégnek számító zenész is:
Steve Hackett – gitár, szájharmonika
Rob Townsend – szaxofon
Karvaly Tibor – elektromos hegedű
Kozma Éva – koboz
Mesics György – hegedű

Bese László szakíró ajánlója:

„Az elsőként dupla CD formátumban megjelenő „Before” album tizenöt új felvételt tartalmaz, kivétel nélkül korábban még nem publikált új szerzeményeket. Bár a négypaneles digi sleeve csomagolás csodaszép fotói ismét Szardínia szépségét dicsérik, a felvételek ezúttal Magyarországon, Dániában és Angliában készültek.

A dupla albumon tehát a Djabe jelenleg aktuális felállása hallható, mint alapzenekar, nevezetesen: Barabás Tamás basszusgitár, gitár, szintetizátor-program, hangmérnök; Égerházi Attila gitár, ütőhangszerek, producer; Koós-Hutás Áron trombita, szárnykürt, Kaszás Péter ének, dobok; Bubenyák Zoltán orgona, szintetizátor. Valamint négy, már a korábbi lemezekről is ismert vendégművész: Steve Hackett gitár, harmonika; Rob Townsend szaxofon; Karvaly Tibor hegedű; Kozma Éva koboz és egy Djabe színekben még újonc, Mesics György hegedűs.

A szokás szerint ismét színes hangszerelés egy talán még az eddigieknél is színesebb dalcsokrot szólaltat meg, világszinten is felsőkategóriásnak minősülő hangminőségben. Mely által igen jól érvényesülnek a virtuózok hangszeres kvalitásai, a vendégek által hozzáadott plusz színek és hangulatok, valamint a szerzők kompozícióinak változatos stíluselemekből építkező, ezúttal kifejezetten progresszív dalszerkezetei.

A két évvel ezelőtti „The Magic Stag” albumhoz hasonlóan Kaszás Péter énekes teljesítménye ismét lehengerlő. Ilyen professzionális, abszolút ésszel és mértékkel, az adott kompozíció szükségleteihez igazodó vokális teljesítményt szinte kizárólag az előző évszázad amerikai soul, superpop és westcoast albumain hallani. Peti semmit sem tol túl, sehol sem hajlítgat ész nélkül, nem üvölt torokból, nem akarja mindenáron megmutatni, hogy mekkora király. Ellenben ahol amennyit énekel, az példaértékű, sőt azonnal be lehetne illeszteni a világ bármely profi zeneiskolájának tananyagába. Személy szerint nálam a címadó a nyerő, de az is abszolút érthető, ha másnak pedig a Jo Hackett szövegével megszólaló „Stars And Moonbeams” lesz a favoritja.

Sokat gondolkodtam azon, mit lehet még egy ilyen életmű után a Djabe muzsikájáról leírni, illetve az új dalcsokorból kiemelni. De másfél heti kotlás után sem jutottam másra, mint hogy a „Before” kompozíciói továbbra is hozzák a megszokott magas színvonalat, miközben továbbra sem vesznek tudomást a műfaji határokról, hanem szabadon kalandoznak a korszakok és műfajok között.

Djabe szinten újdonságnak hathat Tamás „Started Here” című szerzeménye, mely tőlük szokatlan súlyosságú hangulatot áraszt, már-már darkos hatású zene. Szintén érdekes újdonság a „Mist” melyben Steve Hackett harmonikázik, megidézve az utóbbi turnék ráadásainak jókedvű, felszabadult, jammelős pillanatait. Az első két kislánya, Alma és Kitti után Tamás az újszülött Franciskát is megörökítette az új albumon. Isten áldja meg gazdagon a legifjabb Djabe babát és családját!

A „Before” dupla CD kiadása is rendkívül jól szól, ráadásul tetszetős kivitelű, gyűjteménybe kívánkozó darab. De persze az igazi hi-fi és high-end ünnep csak ezután érkezik, 2023-ban esedékes DVD-audió, dupla vinil, illetve magszalagos és mesterszalagos változatok piacra dobásával. Viva audiofil minőség! Viva Djabe!”

Márki Miklós, Hard Rock Magazin ajánlója:

„Sejtelmes címet adott új albumának a magyar jazz-rock kvintett, mindenki arra gondol, amire akar. Bő lére eresztették mondandójukat, hiszen egy dupla albumnyi muzsikát játszottak lemezre, a 15 dal igazi alkalmat kínál, hogy belemerüljünk a Djabe sokszínű zenéjébe.

Nemcsak fizikai értelemben, zeneileg is két részből ál a lemez. Az első részt mondanám könnyebbnek, három vokális szerzeményt is hallunk itt. A kezdő – címadó – dal egy színvonalas melodikus szerzemény, fülbemászó énekdallammal, könnyed, igényes hangszereléssel. Nem mondanám jazznek sem, inkább egy nagyon kellemes slágernek, bár ilyenek mennének a rádióállomások műsorkínálatában. A másik, a Stars And Moonbeams már karcosabb, hangulatában a Genesist idézi. Nem véletlen, ugyanis vendégként a Djabe háza táján egy jól ismert arc, Steve Hackett gitározik, a dal szövegét pedig felesége, Joanna követte el. Mindkét dalban Kaszás Péter tiszta, erős énekét halljuk – nem először – bizonyítva, hogy ő nem csak egy kitűnő dobos. Az utolsó dal a Franciska címet viseli, Barabás Tamás harmadik gyermekének szól, apuka a basszusgitár mellett az éneket is bevállalta, melyet a technika segítségével (is) többszólamúvá tettek. Három hangszer, a basszusgitár, a koboz és a szaxofon mesteri együttműködését halljuk, utóbbi hangszert Rob Townsend, Steve Hackett bandájából szólaltatja meg. Ez csak a vokális szekció, az instrumentális fantáziák közül kiemelkedik a Could Have Been ritmusos jazz-rockja, ez kapott egy virtuóz középrészt, ami független az alaptémától. A Teen Daysban Koós-Hutás Ároné a főszerep a trombitán, Bubenyák Zoltán is odapakol egy szólót. A Tale lágy meditatív akusztikus gitártéma, persze előjön az elektromos gitár is, itt Égerházi Attila a főszereplő, a szintetizátoros aláfestés kellő misztikumot ad az egésznek. A Silent Travelers visszafogott darab, a végére pörög fel Steve Hackett és Koós-Hutás Áron közös játékával.

A második lemez kísérletezőbb, szerteágazóbb zenét kínál, többféle hangszer szólal meg, mint az elsőn. Mindjárt a kezdés, a Central European Time a magyar népzenére jellemző dallamsorral bír, a háttérben Barabás Tamás nagyon komoly basszuskíséretet biztosít, sőt, egy nagyszerű szólót is elenged. A Hurdy Minute tulajdonképpen folytatása az előzőnek, mert itt is a már hallott magyaros motívumot ismétlik, csak akusztikus formában, tekerőlanttal, ukulelével, hegedűvel játszva. A The Mysterious Tower, ahogy a neve mondja, sejtelmes, misztikus hangok, dallamsorok gyűjteménye, egzotikus ütőhangszerekkel, szintetizátoreffektekkel, basszusgitárral prezentálva. A Walking On Hot Asphalt a lágyabb vonalat képviseli, némi megnyugvást biztosít az előző, kissé sokkoló percek után, lineáris szerzemény, a gitár és a trombita viszi a prímet. A Dawnban kezdetben keveredik a világzene és a magyar népzene, felcsendül a hegedű, aztán egyszer csak átvált egy tipikus Djabe-jazz-rockra. A Started Here spanyolos motívumokat tartalmaz, Rob Townsend és Koós Hutás-Áron szédületes unisonót játszik, ám Áron később sem engedi el a kezdeményező szerepet, aztán Townsend is teret kap az amúgy széttagolt szerkezetű darabban. A Mistben minden találkozik: a hegedű, az elektromos és az akusztikus gitár és Steve Hackett szájharmonikája. Vadnyugati zene, világzene és a magyar népzene elemei keverednek, talán a második lemez legizgalmasabb dala. A lemez zárása, az After lágy jazzfutama, Bubenyák Zoltán hagyományos jazzben gyökerező remek billentyűszólója, majd Koós-Hutás Áron szép szárnykürtszólója. Barabás Tamás visszafogott basszusfutama fejezi be ezt a több mint 80 percnyi izgalmas zenei utazást.

Összegzés:

Egy ilyen hosszúságú lemeznél mindig felmerül a kérdés, hogy az alkotók képesek-e kitölteni a műsoridőt. A Djabe eleget tett ennek, sok hangszerszólóval, még több meglepő zenei ötlettel kiváló dupla albumot hozott össze. Érzésem szerint Barabás Tamás ezúttal nem csak szerzőként, hanem hangszeres játékosként is jelentősebb szerepet vállalt, ami csak javára vált az anyagnak. A Djabe mindig is garancia volt a zenei igényességre, pár taktus után azonnal felismerhető jellegzetes megszólalásuk. A dupla album adta több műsoridőt jobban kihasználták és részletesebben mutatták be azokat a stílusokat – jazz-rock, progresszív rock, világzene – melyeket eggyé gyúrva mesteri módon tesznek saját magukévá.”